2017. július 5., szerda

Brunci és Pipőke



- Te Brunci, most épp kikben vagyunk?
- Nem tudom Pipőke, nézz bele egy tükörbe.
- A múltkor is úgy megijedtem! Ezeknek szőr van a fejükön, sőt, olyan is volt, amelyiknek az arcán. Majdnem elájultam.
- Ezek még nagyon kezdetleges emberek, de olyan fejlett világban élnek, hogy itt valami nagyon gyanús.
- Nem ezért vagyunk itt?
- Itt valaki evolúciós kísérletekbe kezdett, ebben biztos vagyok.
- Ezek kétmillió éve még nem voltak itt, ez tény. Ha ezek nem voltak itt, akkor valaki itt teremtett.
- Azt senki nem merné megcsinálni.
- Mi van ha mégis? Itt ücsörgünk benne.
- A Szíriusz azon van kiakadva, hogy ezek 150 éve még nem voltak itt. Mindenki lóháton kardozott, erre most meg műholdakat lövöldöznek.
- Ha ez egy felgyorsított evolúció, akkor ezek itt mind feltupírozott ősemberek, nem?
- Ez nem magyarázat a szőrre a fejükön!
- Mi van ha mégis?
- Az indiánok mit mondanak?
- Az indiánok még mindig röhögnek és köszönik a felemelkedést.
- Csak vannak még itt, nem?
- Meglepődnél, kik képében találnál rájuk, de most nem ez a feladat.
- Milyen itt a hiedelemvilág?
- Azt hiszik, ők a világ közepe és minden körülöttük forog.
- Értem. Tehát őslakosok.
- Itt lánzsákkal rohangásznak az esőerdőkben. Közben meg nézd ezeket a városokat és azt a fellövést. Na? Térdepelnek az istenük előtt, szőr van a fejükön és űrhajóik meg űrállomsaik vannak.
- Ne már, ezek csak vitorláshajók.
- A célnak megfelelnek.
- Hogy említsük ezeket az embereket itt a sivatagban és ezeket itt a sípályán közös fajhoz tartozónak?
- Genetikailag azok, nem?
- Itt valami nagyon nem stimmel.
- Pont ezért vagyunk itt, hogy kiderítsük Pipőke!