2017. július 5., szerda

Az Emlékmű


a II. világháborúban szarás közben elhalálozott katonák tiszteletére


Tisztelt Egybegyűltek!


Sokáig senki nem gondolt azokra a hősökre, kiknek kezében nem lehetett ott a fegyvere élete nagy pillanatában, amikor elérte őket a halál. Ezt a hiányt kívántuk pótolni ezzel az Emlékművel, melynek sajátossága, az első olyan, ami nemzetre tekintet nélkül mindenkinek emléket állít.

Hisz a frontonal mindkét oldalán előfordulhatott az, hogy tűzharc közben jön ránk a szarás és aki megjárta az első vonalakat, az tudja, egy idő után minden tök lazán megy ott. Amikor az ember ilyenkor elmegy szarni, arra gondol, minél kevesebb időt töltsön a többiektől távol, hisz oda ő is nagyon kell. Egy szerencsétlen gránátbecsapódás, vagy egy kósza lövedék bármely oldalon ugyanazt eredményezte, így ez az Emlékmű az első a világon, mely nem különböztet meg oldalakat.

Az Egység Emlékműje ez, kedves vendégeink, azé az Egységé, melyet mind a mai napig nem értünk. Azt gondoljuk, az a helyes, hogy 'Te és Én Egyek vagyunk, de az az Egy Én vagyok' és leéljük életünk egy olyan Tükör mellett, amiben akár szép dolgokat is láthatnánk, ha akarnánk. Így marad a 'ki a főnök' játék, ami abban az esetben elég gáz, ha seggfej is vagy mellette, így a Tükörből is az árad. Az Egység értelmezésének vannak azonban más dimenziói is, ám egy ilyen avatóünnepség nem szakmai közönség.

Ha épp abban a pillanatban, amikor elvonultál a fa mögé és már leguggoltál, érte el a vonalakat az ellenséges gyalogság, ha azonnal le is lőttek, a szar biztosan kijött belőled, Te elhúnyt hős, kinek nem volt kezében a fegyvere és úgy kellett szembenéznie az ellenség fegyverével. Te, aki névtelenül maradtál ott, ahol ma az a becsapódási kráter van a legutóbbi tüzérségi támadás után, ami célt tévesztett, pont a Te kedvenc helyedre ment.

Minden nemzet katonái átélhették ezt, így Napoleon után lesz egy másik dolog, mely a területtel kapcsolatos. Nem véletlenül vannak ilyen kreatív fiataljaink az önkormányzatnál és ilyen kreatív emberek, akik kivitelezik ezeket a beruházásokat. Büszke vagyok arra, hogy ez az Emlékmű itt van városunkban, ebben a kerületben és méltó emléket állít a teljesen értelmetlenül elhunyt katonáknak.

Mert ne feledjék az Arany Szabályt: még a legjobb harcos is csak sima néző, ha beindul Barna Maci és ha sok ilyen esetről tudunk majd a polgári életből is, akkor örömmel adunk helyt annak az Emlékműnek is!